C.G. Róbert esete a világgal – Harmadik rész

Első rész Második rész

Lassan felszállt a füst a hatalmas kamion nyomában. Egy Renault Premium 385T1 típusú nyergesvontató vágtatott át a város négysávos útján a sötét éjszakában. Róbert még mindig földöz lapult. Lassacskán merte csak tekintetét felemelni, körbeszaglászott. A veszély elmúlt. Mindig mondta az asszonynak, hogy ne költözzenek a nagyvárosba, az ember közelébe. Sok a baj és a gond. Ugyanakkor azt is tudta, hogy az emberek mellett könnyebb megélhetést tud biztosítani népes családja számára, ezért hajlandó volt a kellemetlenségeket elviselni. Szüksége nem is szenvedett hiányt.

Farkával hármat koppintott a földre. Ezzel jelezte az odúban maradóknak: Tiszta a levegő. Komótosan elő is bújtak mind. Elől hűséges társa, majd kölykei. Velük élt asszonyának húga is. Ő ismerte jogait, csak a kilenc kicsi után merészkedett elő. Hasa kissé féloldalra fordult, dagadtnak érezte magát. Nem sok ideje maradt a szülésig. Tudta aztán minden megváltozik, Róbert nagyon szereti a gyerekeket és ő is több tiszteletet, megbecsülést fog kapni.

Elindultak hát, át az úton. Most már mindenki kapkodta a lábát, nem tudni mikor jön egy másik őrült sofőr. A túl oldalon park volt, szélén nagy tárolóedények. Ide szokta elhelyezni az ember a számára értéktelen dolgokat. Nagy kincsek ezek. Kenyérhéj, túlbarnult banán, félig lerágott csont és más finomságok. Ez volt mindig első állomásuk. A többi rágcsáló csak az után vehette ki részét a sok jóból, miután Róbert és családja a helyszínről távozott. Minden családnak megvolt a maga territóriuma, de ha a szokásos bejárást elvégezték, és felpakolva távoztak, akkor a rangban következő családfőnek joga volt a maradékból kivenni részét. Az alacsony sorban élők, és akit távolról érkeztek több kilométert gyalogolva, mind később és később jutottak az éléskamrához.

Róbert soha nem mászott be a konténerekbe. A fiatalok, az asszony irányításával végezték el a munka oroszlánrészét. Róbert ilyenkor a környezetét figyelte, őrködött. Most mivel nem látott semmi gyanús mozgást, tarisznyájából előhúzott egy kis üveget, azt kortyolgatta. Elgondolkodott. Milyen más lett a világ. Régen nem kellett ilyen fáradságos munkával összeszedni a napi betevőt. Akkoriban az ember még mindent szetdobált maga körül. Csak végigsétáltam a főutcán és megtöltöttem zsákomat.