C.G. Róbert esete a világgal – Ötödik rész

Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész

Mire haza értek, a hajnal kiterítette nedves szőnyegét. Lakmározás előtt szortírozták a zsákmányt. Ehhez az asszonyok értettek a legjobban. Először, az értékesebb dolgokat pakolták ki a padló közepére, két csoportra osztva. Az élelmiszereket még lefekvés előtt elfogyasztják, a másik rész tartalma, mindenféle a piacon, vagy más állatoknál értékesíthető tárgyakból állt. Ezeket, előtte kissé feljavítva, a következő nap délutánján próbálják elpasszolni. Egyik technikájuk, hogy a kicsinyeket maguk előtt tolva, végigjárják az odúkat, külföldről érkezett szegény vándorpatkányoknak kiadva magukat. Papírt is tudnak erről mutatni, eredeti pecséttel. Bekopogtatnak, és előadják siránkozó vékony hangon, hogy menekülniük kellett, a kölyköknek nincs mit enni, vásárolják meg tőlük a hasznos háztartási vagy szórakozási cikkeiket. Olcsón adják. Persze, mindig a reális ár kétszeresét mondják, hogy a vevőjüknek legyen lehetősége alkudni. Ha pedig olyan balek akad, aki gondolkodás nélkül fizet, már csak azért is, hogy valahogy megszabaduljon tőlük, akkor a haszon nagy. Nehéz őket levakarni, mert, ha egyszer belemégy a primitív játékukba, akkor következő és következő tárgyukat erőszakolják rád. Nem riadnak vissza attól sem, hogy kihasználva a pillanatnyi zavart, vizet vagy egy karéj kenyeret kérjenek a háziaktól, s miközben nem figyelsz oda, az apró és könnyen mozdítható értékeidet elemelik.

Más, haszontalanabb részét a zsákmánynak egy másik kupacba rakva félreteszik rosszabb időkre. Ma különösen sietni kellett, mert a városban hírét vették garázdálkodásaiknak, és az emberek lázongtak.

- El kellene takarítani ezeket a büdös patkányokat! - vagy mások - Bemocskolnak mindent, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek!

Róbert tudta, hogy a rosszindulatú megjegyzésekkel nem kell foglalkozni, elvégre megvannak a jogaik. Ezekkel tökéletesen tisztában is volt. Ha valamelyik ember nagyon rájuk szállt, egyszerűen feljelentette őket a helyi illetékes hatóságnál, megtoldva a valóságot néhány jól bevált frázissal:

- Patkánynak nevezett! Pedig mi becsületes rágcsálók vagyunk. A törvény kimondja, hogy egyetlen rágcsáló sem nevezhető patkánynak, mert ez a szó pejoratív jelentéssel bír, és lehetőséget ad a gyűlöletkeltésre!

Erre aztán békén hagyják őket. Róbert büszke volt magára.

C.G. Róbert esete a világgal – Negyedik rész

Első rész Második rész Harmadik rész

Először még nem fogta fel kivel is beszél. A hadaró női hang, mint valami városi háttérzaj, úgy hatott. Lassan megértette, hogy saját anyanyelvén, magyarul szólnak hozzá, és ezt értenie kellene. Koncentrálni próbált a szavak jelentésére. Máskor is megfigyelte magán, hogy az ébredés folyamata nem a szeme kinyitásával ér véget. A tudat fokozatosan ébred fel benne, függően attól, hogy épp mivel kezdődik a napja. Ha a szokásos tevékenységeket valami megzavarja, nyugodt állapota kis késéssel kapcsolja be a következő "panelt".
Tudta, hogy most már meg kell szólalnia.
- Elnézést, mit is mondott? Elég rossz a vonal...
Mivel nem volt biztos benne, hogy mennyi időt töltött hallgatással, és szerette volna elkerülni a kellemetlenségeket, jobbnak látta hát, ha ügyesen kivágja magát.
- Tudna hívni néhány perc múlva? Hátha jobb lesz. - és letette. A szíve gyorsabban kezdett verni, izzadni kezdett. Kinyitotta az ablakot és kibámult. Lakása az ötödik emeleten volt, szép kis takaros háromszobás. Mindig kényelmesnek tartotta és szerette. A ház és az út között fás, bokros park húzódott keskeny sávban. A fák elég idősek voltak, jó árnyékot adtak. A harmadik és a negyedik emelet magasságáig nyúlt fel egynémelyik. Kissé távolabb padok, legtöbbször unatkozó nyugdíjasok telepedtek le rajta, élvezve a jó időt és pletykálkodás kissé sós-csípős ízét. Odébb pedig a szemetes konténerek. A látványtól ösztönösen kissé előrébb hajolt, hogy jobban lásson. Persze ötven méter távolságból ez mit sem jelentett, de majdnem sikerül elérnie, hogy egyensúlyát veszítse.