C.G. Róbert esete a világgal – Harmadik rész

Első rész Második rész

Lassan felszállt a füst a hatalmas kamion nyomában. Egy Renault Premium 385T1 típusú nyergesvontató vágtatott át a város négysávos útján a sötét éjszakában. Róbert még mindig földöz lapult. Lassacskán merte csak tekintetét felemelni, körbeszaglászott. A veszély elmúlt. Mindig mondta az asszonynak, hogy ne költözzenek a nagyvárosba, az ember közelébe. Sok a baj és a gond. Ugyanakkor azt is tudta, hogy az emberek mellett könnyebb megélhetést tud biztosítani népes családja számára, ezért hajlandó volt a kellemetlenségeket elviselni. Szüksége nem is szenvedett hiányt.

Farkával hármat koppintott a földre. Ezzel jelezte az odúban maradóknak: Tiszta a levegő. Komótosan elő is bújtak mind. Elől hűséges társa, majd kölykei. Velük élt asszonyának húga is. Ő ismerte jogait, csak a kilenc kicsi után merészkedett elő. Hasa kissé féloldalra fordult, dagadtnak érezte magát. Nem sok ideje maradt a szülésig. Tudta aztán minden megváltozik, Róbert nagyon szereti a gyerekeket és ő is több tiszteletet, megbecsülést fog kapni.

Elindultak hát, át az úton. Most már mindenki kapkodta a lábát, nem tudni mikor jön egy másik őrült sofőr. A túl oldalon park volt, szélén nagy tárolóedények. Ide szokta elhelyezni az ember a számára értéktelen dolgokat. Nagy kincsek ezek. Kenyérhéj, túlbarnult banán, félig lerágott csont és más finomságok. Ez volt mindig első állomásuk. A többi rágcsáló csak az után vehette ki részét a sok jóból, miután Róbert és családja a helyszínről távozott. Minden családnak megvolt a maga territóriuma, de ha a szokásos bejárást elvégezték, és felpakolva távoztak, akkor a rangban következő családfőnek joga volt a maradékból kivenni részét. Az alacsony sorban élők, és akit távolról érkeztek több kilométert gyalogolva, mind később és később jutottak az éléskamrához.

Róbert soha nem mászott be a konténerekbe. A fiatalok, az asszony irányításával végezték el a munka oroszlánrészét. Róbert ilyenkor a környezetét figyelte, őrködött. Most mivel nem látott semmi gyanús mozgást, tarisznyájából előhúzott egy kis üveget, azt kortyolgatta. Elgondolkodott. Milyen más lett a világ. Régen nem kellett ilyen fáradságos munkával összeszedni a napi betevőt. Akkoriban az ember még mindent szetdobált maga körül. Csak végigsétáltam a főutcán és megtöltöttem zsákomat.

C. G. Róbert esete a világgal - Második rész

Első rész itt

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Az ébresztőóra hangos csipogására kelt fel. Tudta, hogy nem sok ideje van az ágyban való heverészésre, rengeteg elintéznivalója akad. Kedd volt, szép idő lesz ma, állapította meg Zoltán. Ennek mindig örülni tudott, és tudatosan figyelt arra, hogy az esetleges szomorúnak mondott időjárás soha ne szegje kedvét. Ez is egy olyan dolog, amitől nem tehetünk, tehát fogadjuk el! Ez volt a mottója. Tíz percet engedélyezett magának még a nyújtózkodásra, majd erőt vett magán, előkotorta elnyűtt papucsát az ágy alól, és kivánszorgott a konyhába. Reggeli szertartása begyakorolt módon és mindig pontosan ugyanúgy zajlott. Megengedte a vizet, mutató ujját belemártotta. Várta, hogy a víz hőmérséklete csökkenjen. Amikor úgy ítélte meg, most már jó lesz, kedvenc csészéjét félig engedte meg, majd elzárta a csapot. Szeme elé tartotta és figyelte, hogyan remeg a víz felszíne, apró hullámok között csillogó fény dobált szikrákat. Szerette az élet és természet apró rezdüléseit. Belekortyolt, élvezte a víz kellemes fémes ízét. A szája bal majd jobb oldalán tartotta bent a folyadékot. A nyelve alatt kellemesen bizsergett. Lenyelte. Még egy korttyal próbálkozott, de tudta, hogy ez már közel sem lesz olyan élvezetes, mint a reggeli első. Kiöntötte a maradékot. Teavizet tett oda. Visszaslattyogott a szobába és megigazította az ágyat. A lepedővel nem foglalkozott, hogy gyűrött, de a paplant szép egyenletesre simította, és a párnát is felrázta. Nem terítette rá az ágytakarót. Lassan kihúzta éjjeliszekrénye fiókját. Doboz cigarettáját kereste. Kényelmesen kivett belőle egy szálat, meggyújtotta. Mélyet szívott bele, két-három másodpercig a füstöt benn tartotta, majd lassan kifújta. Szemei előtt apró csillagok cikáztak, kissé megszédült. De ezek nem voltak kellemetlenen érzések, sőt mindig törekedett arra, hogy előcsalogassa a kis csillagokat és a kellemes elbódulást. Erre csak a reggeli első slukkal volt képes. Örült neki, hogy megint sikerült. Sok időt nem töltött el itt, a konyhában volt a hamuzó, és amúgy sem szeretett a szobában dohányozni. Miközben a folyosón haladt végig nem szívta tovább, mindig nyugodt körülmények között szerette élvezni a füstöt. A víz most kezdett el zübörögni, azért még leült. Nem sokára elnyomta a csikket. Kivett a szekrényből egy filtert és beledobta a lobogó vízbe. Elzárta a gázt. Rápillantott a faliórára. Még fél órája maradt, hogy elinduljon a munkába. Ekkor megcsörrent a telefon.

C.G. Róbert esete a világgal – Első rész

C.G. Róbert félt a sötétben. Villogó barna szemei idegesen jártak körbe. Óvatosan mérte fel környezetét, amint kilépett odúja bejáratán. Lábai alatt az apró szemű csikorgó kavicsok halkan koccantak össze, néha éles, elnyújtott hanggal. Ez az idegszálakig hasító zaj emlékeztette hősünket arra, hogyan hatol át a kés a testet fedő ruhán. Hátán először a hideg futott végig, majd melegség öntötte el. Kissé balra középmagas bokorcsoport hegyes levelei lándzsahegyszerűen ágaskodtak feléje. Szívverése kissé fokozódott, szemén párafelhő csapott át. Ez mindig zavarta, ellenségei könnyen felismerhették gyengeségét. Kettőt-hármat pislogott, és figyelte lélegzetvételeit. Levegő, egy, kettő, három, szünet, levegő, egy, kettő …, ismételgette magában. Halk, de egyenletesen erősödő morajra lett figyelmes. Földhöz lapulva hegyezte füleit, egy pár másodpercre megmerevedett. Éles fény villant, nyomában csattanásszerű robbanás.

Milyen a rákpáncél chips?

A japán szakács mozdulatai gyorsak, kimértek. Nincs felesleges vagy tétlen esemény. Begyakorolt színházi előadása elvarázsolja az asztaltársaságot. Apró ételek sorozata mindig kellemes ízekkel tölti el a szádat, megállás nélküli nassolás. Szeretnéd, ha a végtelent így kellene eltöltened (Azért vannak más finomságok is).

Amikor éppen nem ételt preparál, vagy süt az asztalba épített spóron, akkor szabad három másodpercében még elmos két poharat vagy megfeni kését. Szóval lenyűgöző.

Meglepetést készít s erre fel is hívja a figyelmet. Ételforgató lapátjával szépen ellapingatja az előző fogásként tálalt garnélarák páncélját a sütőlapon, megfogatja, simítgatja, szélre húzza. Közben más ételeket készít. Kevés figyelmet szentel az elkövetkező fél órában a szemétből megmentett maradéknak. Már el is felejtkezünk róla, amikor mosolygó arccal invitál a műremek megkóstolására. Apró, húszforintos érme alakú, világos barnára sült rák-chips-el kínál bennünket. Érdemes megpróbálkozni vele, na lássuk. Állagra tényleg chips, ropogva törik a fogaim között, nem túl kemény, nem túl puha. Íze diszkrét, tökmag és kukorica lepény között félúton helyezkedik el. Nem kell félni, a szakács érti a dolgát! Próbáld ki te is ha egyszer lesz szerencséd hozzá!

Amsterdam, 2007 szeptember 26.