C. G. Róbert esete a világgal - Második rész

Első rész itt

Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Az ébresztőóra hangos csipogására kelt fel. Tudta, hogy nem sok ideje van az ágyban való heverészésre, rengeteg elintéznivalója akad. Kedd volt, szép idő lesz ma, állapította meg Zoltán. Ennek mindig örülni tudott, és tudatosan figyelt arra, hogy az esetleges szomorúnak mondott időjárás soha ne szegje kedvét. Ez is egy olyan dolog, amitől nem tehetünk, tehát fogadjuk el! Ez volt a mottója. Tíz percet engedélyezett magának még a nyújtózkodásra, majd erőt vett magán, előkotorta elnyűtt papucsát az ágy alól, és kivánszorgott a konyhába. Reggeli szertartása begyakorolt módon és mindig pontosan ugyanúgy zajlott. Megengedte a vizet, mutató ujját belemártotta. Várta, hogy a víz hőmérséklete csökkenjen. Amikor úgy ítélte meg, most már jó lesz, kedvenc csészéjét félig engedte meg, majd elzárta a csapot. Szeme elé tartotta és figyelte, hogyan remeg a víz felszíne, apró hullámok között csillogó fény dobált szikrákat. Szerette az élet és természet apró rezdüléseit. Belekortyolt, élvezte a víz kellemes fémes ízét. A szája bal majd jobb oldalán tartotta bent a folyadékot. A nyelve alatt kellemesen bizsergett. Lenyelte. Még egy korttyal próbálkozott, de tudta, hogy ez már közel sem lesz olyan élvezetes, mint a reggeli első. Kiöntötte a maradékot. Teavizet tett oda. Visszaslattyogott a szobába és megigazította az ágyat. A lepedővel nem foglalkozott, hogy gyűrött, de a paplant szép egyenletesre simította, és a párnát is felrázta. Nem terítette rá az ágytakarót. Lassan kihúzta éjjeliszekrénye fiókját. Doboz cigarettáját kereste. Kényelmesen kivett belőle egy szálat, meggyújtotta. Mélyet szívott bele, két-három másodpercig a füstöt benn tartotta, majd lassan kifújta. Szemei előtt apró csillagok cikáztak, kissé megszédült. De ezek nem voltak kellemetlenen érzések, sőt mindig törekedett arra, hogy előcsalogassa a kis csillagokat és a kellemes elbódulást. Erre csak a reggeli első slukkal volt képes. Örült neki, hogy megint sikerült. Sok időt nem töltött el itt, a konyhában volt a hamuzó, és amúgy sem szeretett a szobában dohányozni. Miközben a folyosón haladt végig nem szívta tovább, mindig nyugodt körülmények között szerette élvezni a füstöt. A víz most kezdett el zübörögni, azért még leült. Nem sokára elnyomta a csikket. Kivett a szekrényből egy filtert és beledobta a lobogó vízbe. Elzárta a gázt. Rápillantott a faliórára. Még fél órája maradt, hogy elinduljon a munkába. Ekkor megcsörrent a telefon.