Szent András apostol

SZENT ANDRÁS APOSTOL

November 30.
+Petra, 60.
Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35--42).
A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).
Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.
Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.

---

András életéről -- aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják.
A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.
Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.'' Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!''
András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.
Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!''
Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.

---

Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogyEgyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!

Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/1130.html

A méhecske és a pók

Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, de még azon is túl, ott, ahol a kúrta farkú malac túr, de még azon is túl, a Hármasüveg-hegyen is túl, ott ahol a szelek csak délben fújnak, a madarak este repülnek és az embernek még hírét sem hallotta ez a rettentő nagy vidék, ott élt csendben és békességben a méhecske és a pók.
Egyszer, amikor a dolgos méhecske szorgalmatoskodott a mezőn, találkozott a legjobb barátjával a pókkal egy szép nagy kék mezei virág szirmán. Azt mondja a pók koma:
- Hallod-e méhecske mi történt a sötét hegyek árnyékában!
- Ugyan mi kedves barátom? - kérdezi a méhecske.
- A sas és a bagoly kihirdették, hogy mindenkinek, aki él és mozog, fut vagy repül, meg kell jelennie a hármaságú fa tövében vasárnap délben, mert most fogják megválasztani az állatok királyát. - kezdi mondókáját a pók, s így folytatja:
- Még azt is mondták, hogy aki nem fog eljönni, az nem fogja megkapni a törvényt.
- Mi az a törvény? - kérdi ártatlanul a méhecske.
- Hát még ezt sem tudod? De honnan is tudnád! A törvény fog rendet teremteni az élőlények között és általa leszünk szabadok és boldogok. - okoskodik a pók.
- De hiszen mi most is boldogok vagyunk, és mindenki tudja a helyét a hegyektől a folyókig. - feleli a méhecske.
- Ó te kis buta! A törvény jogokat ad neked. Mindent megtehetsz, amire eddig csak vágytál! Nem kell többé virágport gyűjtened, ha nem akarod. Lehet más foglalkozásod is. Lehetsz akár vadász vagy zenész. Nem kell többé azt tenned, amit apád és anyád tett, vagy amit őseid több millió éve. Lesz pénzed, saját odúd, meg ilyenek.
- De mit tegyek, ha én a méz készítéshez értek, és ha ezt szeretem csinálni? - kérdezi a kis tudatlan.
- Akkor azt csinálod, élvégre szabad vagy! De gondolj csak bele, milyen lehetőségeid lehetnek! Én már el is határoztam, hogy nem fogok egész nap szőni-fonni, legyeket elkapdosni. A sas megkért, hogy legyek a hivatalnoka, elvégre ő is rangot és méltóságot fog kapni a törvénytől. Irodát nyit a sziklabarlangban. Én fogom nyilvántartani ki mennyi adót köteles fizetni.
- Adót? Az meg mi fán terem?
- Erről sem hallottál? Az adó arra kell, hogy a törvényt meg tudjuk védeni. Példának okáért, minden tíz csepp mézedből beszolgáltatsz a törvénynek öt cseppet. Az öt csepp mézből fenntartjuk a hivatalokat, a rendet, biztosítjuk az állatok jólétét.
- Tudod mit pók koma, én inkább elmegyek az Óperenciás-tenger másik oldalára. Oda, ahol nincs a ti törvényetek. Az én törvényem az apáim törvénye, az igazság törvénye, a természet ősidőktől szóló törvénye, amit nem az állatok királya osztogat.
- A sas azt is megmondta, hogy lesz, akinek nem fog tetszeni az új törvény. Azoknak nyugodtan el lehet menni. De jól vigyázz, az Óperenciás-tenger másik oldalán két lábú állatok laknak, és abban a távoli idegenben csak örökös idegen leszel.
- Nem bánom én pók komám. Inkább leszek örökös idegen egy másik földön, ha az én ősi törvényeim szerint élhetek, mint szabad mások törvénye szerint.

Csipkebogyó

Itt a csipkebogyó szedésének ideje! De miért is szedjünk csipkebogyót...
Nos például készíthetünk belőle egészségvédő gyógyteát vagy lekvárt. Mi lekvárt fogunk főzni, adta ki az ukázt a család tündére. De hol találunk megfelelő gyümölcsöt? Nagyon sok jó lelőhelyet lehet felfedezni, csak nyitott szemmel kell járni. Nem árt, ha néha kirándulunk vagy hosszabb sétákat teszünk a környéken. Tapasztalatom szerint az országban bárhol lelhetünk természetes növénytelepeket, de talán legjobb a hegyekben próbálkozni. Aztán, amikor a szürethez hozzálátunk, nem árt megfogadni néhány hasznos tanácsot, ha nem akartok úgy járni mint mi.
"Nincsen rózsa tövis nélkül" tartja a szólás, igaz, hogy a rózsaféléknek nem tövisük, hanem tüskéjük van. Ugyanis a tüske könnyen lepattintható a bőrszövetről, míg a tövis a növény testének mélyebb rétegében ered. Ezt nem árt észben tartani, mert mire a lekvárhoz szükséges 5-6 kilót leszeded, olyan lesz a kezed, mint a rosta lika.
A másik jó tanács, hogy ruházatunkkal is készüljünk fel a nem kis erőfeszítést igénylő feladatra. Erős, vászon vagy hasonló anyagból készült, viseltes és nem sajnált öltözéket javaslok. A csipkebokor vagy lángol, vagy össze-vissza karcol a nyújtózkodás és csipkedés közben. Ha valaki talál erre alkalmas kesztyűt, az is hasznos útitársad lehet.
Aztán az edény. Mi reklámtáskákkal felszerelkezve láttunk neki a szedésnek, és fél óra sem telt bele, a táska, mint ha borotvával vagdosták volna szét, olyan lett. Vödör, fonott kosár alkalmasabb.
Ha nem csak néhány szemet akarunk szedni, hanem az előbb említett mennyiséget, akkor vigyázzunk! Ilyenkor már hamar sötétedik, nem csak az "óraátállítás" miatt, hanem a Nap már erősen a Baktérítő közelében köszön be ebédkor. Tehát érdemes időben elindulni. Aki szedett már almát vagy szüretelt szőlőt, az készüljön fel, hogy ez alkalommal a személyenként maximálisan begyűjthető mennyiség csak átlagosan 2 kg óránként, feltéve, ha olyan szerencsénk van, hogy még mások nem dézsmálták meg az általunk látogatott helyett és viszonylag kis területen rendelkezésre áll a megfelelő mennyiség.
Amikor a szüret megvan, akkor pihenhetünk akár egy-két napot is. Nem árt ha a gyümölcs egy kicsit megnyugszik. Akkor jön a neheze, már ha eddig nem ment el a kedvünk tőle...
A kis bogyók két csücskét egy éles késsel levágni. Ez a művelet gondoskodni fog róla, hogy az esténk kellemesen és tartalmasan teljen el, ne számítsunk korai takarodóra, s nem árt egy ügyes kezű asszony, akit a Jóisten türelemmel és kitartással is megáldott. Ha nem végeznénk egy nap alatt, akkor végzünk két nap alatt. Fontos! A bogyók száma ilyenkor már nem fog növekedni, és a halmaz megszámolható elemekből áll. Biztató... Nekem is sikerült pontosan 8 darabot megpucolni, ekkor valaki ügyesebb visszavette a kiskést tőlem... Nem nagyon ragaszkodtam hozza, megvallom őszintén!
Ezt követően a csipkebogyót megmossuk, átválogatjuk, ha esetleg némely korcs és ragaszkodó példány makacsul kitart amellett, hogy ő is belekerüljön a lekváros üvegbe. Egy nagy lekvárfőző lábast előveszünk, bele öntjük a szép bogyókat, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralni, majd lassú tűzön puhára főzni. Akkora lyukú szűrőn kell átpasszírozni, amin a magok nem tudnak átmenni. Nagyon fontos egy nagyon sűrű szitán is átszűrni másodszor, esetleg egy még sűrűbben harmadszor, hogy a csipke szúrós kis szálai azokon fennakadjanak. Ha ez mind kész, akkor folytatjuk a főzést, ameddig a szokásos sűrű állagot el nem éri, hasonlóan más lekvárhoz. Kilónként adjunk hozzá 40 deka - fél kiló cukrot, majd ezzel is forraljuk néhány percig. Sokáig nem érdemes, kivéve, ha csipkebogyó ízesítésű karamellát akarunk enni.
Kész is van, már csak üvegekbe tölteni és dunsztolni kell, de ezt úgy is tudjátok.
Ez a mennyiség biztosan elég lesz egész télen. Nagyon jó fánkhoz, mondják.

Bevallom, még soha nem ettem csipkebogyólekvárt... és a szedésen kívül csak távoli szemlélője voltam az eseményeknek. Azért, mindenkinek ajánlom legalább egyszer életében csináljon ilyet is!