A japán szakács mozdulatai gyorsak, kimértek. Nincs felesleges vagy tétlen esemény. Begyakorolt színházi előadása elvarázsolja az asztaltársaságot. Apró ételek sorozata mindig kellemes ízekkel tölti el a szádat, megállás nélküli nassolás. Szeretnéd, ha a végtelent így kellene eltöltened (Azért vannak más finomságok is).Amikor éppen nem ételt preparál, vagy süt az asztalba épített spóron, akkor szabad három másodpercében még elmos két poharat vagy megfeni kését. Szóval lenyűgöző.
Meglepetést készít s erre fel is hívja a figyelmet. Ételforgató lapátjával szépen ellapingatja az előző fogásként tálalt garnélarák páncélját a sütőlapon, megfogatja, simítgatja, szélre húzza. Közben más ételeket készít. Kevés figyelmet szentel az elkövetkező fél órában a szemétből megmentett maradéknak. Már el is felejtkezünk róla, amikor mosolygó arccal invitál a műremek megkóstolására. Apró, húszforintos érme alakú, világos barnára sült rák-chips-el kínál bennünket. Érdemes megpróbálkozni vele, na lássuk. Állagra tényleg chips, ropogva törik a fogaim között, nem túl kemény, nem túl puha. Íze diszkrét, tökmag és kukorica lepény között félúton helyezkedik el. Nem kell félni, a szakács érti a dolgát! Próbáld ki te is ha egyszer lesz szerencséd hozzá!
Amsterdam, 2007 szeptember 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése