2008. május 3., szombat

Bátorligeti Ősláp

A világ nagy. Minden zugában elrejtette szépségeit, hogy a bolyongó ember jártában-keltében rátaláljon, megcsodálja, erőt gyűjtsön általa, felismerje a hatalmas természetfölötti végtelenségét, emberi értelemmel felfoghatatlan teremtő képességének kifogyhatatlan fantáziáját.

Sokszor azt gondoljuk, hogy ezer és ezer kilométereket kell utaznunk ezekért az élményekért. Ez nem így van. Ha egy kis időt szánunk arra, hogy közvetlen környezetünkben nyitott szemmel körülnézzünk, már ott is vagyunk.

Ilyen volt nekem barangolásunk egyik helyszíne a Bátorligeti Ősláp. Évekig persze tudva, hogy létezik, de nem merítettem mézesbödönéből. Egy éve már, hogy feleségemmel mindig visszatérünk, nézelődünk, fotózgatunk, sétálgatunk halkan, olykor megbújva, lopakodva, hogy meg ne zavarjuk ezt a különös világot, amelyben mi már idegenek vagyunk, de egyre inkább részesei is lehetünk. Tőlünk függ.

Általánosságban itt olvashatsz róla, vagy itt esetleg itt, és még sok más helyen a neten.