C.G. Róbert esete a világgal – Első rész

C.G. Róbert félt a sötétben. Villogó barna szemei idegesen jártak körbe. Óvatosan mérte fel környezetét, amint kilépett odúja bejáratán. Lábai alatt az apró szemű csikorgó kavicsok halkan koccantak össze, néha éles, elnyújtott hanggal. Ez az idegszálakig hasító zaj emlékeztette hősünket arra, hogyan hatol át a kés a testet fedő ruhán. Hátán először a hideg futott végig, majd melegség öntötte el. Kissé balra középmagas bokorcsoport hegyes levelei lándzsahegyszerűen ágaskodtak feléje. Szívverése kissé fokozódott, szemén párafelhő csapott át. Ez mindig zavarta, ellenségei könnyen felismerhették gyengeségét. Kettőt-hármat pislogott, és figyelte lélegzetvételeit. Levegő, egy, kettő, három, szünet, levegő, egy, kettő …, ismételgette magában. Halk, de egyenletesen erősödő morajra lett figyelmes. Földhöz lapulva hegyezte füleit, egy pár másodpercre megmerevedett. Éles fény villant, nyomában csattanásszerű robbanás.