2008. december 3., szerda

Hogyan tudom a jó dolgokat megkülönböztetni a rossztól?

Volt egyszer egy öregember, valahol a Szamos felső szakasza mentén lakott a falu végén. Egyedül élt a maga épített kunyhójában, szomszédja nem volt, rég meghaltak. Nem vezetett út sem a kis házhoz, csak egy keskeny ösvény a hegyoldalba vájva. A kövesút követte a folyóvölgyet, de azon is ritkán jártak emberek, egy-egy ökrös vagy lovas szekér, biciklit toló öregasszony. Fiatal elvétve akadt a faluban, a néhány gyerek a 15 kilométerre lévő központi iskolában tanult.
Az öreg Pali bácsi mégis ismert volt a környéken, nagy tisztelet övezte. Az emberek gyakran keresték meg ügyes bajos dolgaikkal. Volt, aki csak az élet nagy kérdéseire akarta tudni választ, ő sem távozott elégedetlenül. Mi lehetett a titka bölcsességének, nem tudni. Pali bácsi soha nem járt iskolába, nem vándorolt messzebb három falu határánál, de az otthona környéki hegyek minden szikláját, minden apró kavicsát, minden virágát és bokrát, minden legapróbb állatát, madarát, de még a leghitványabb bogarát is úgy ismerte, mint a saját tenyerét. A természet volt az ő nagy tanítómestere. Gyermekkorától fogva azt figyelte, azt tapintotta, annak bölcsességét leste.
Egyszer, megkereste őt egy ifjú, épp házasodni készült. Kérdi az öreget:
- Hallja-e Pali bácsi megnősülök, tanácsot kérni jöttem. Mit tegyek, hogy az asszony soha ne pörlekedjen velem?
- Tudod fiam, bármit teszel, a nap járását nem fordíthatod vissza. De egyre vigyázz! Tarts a zsebedben mindig egy lapos kavicsot, találsz ilyet a Szamosban bőven, s ha az asszony szavát hangosra emeli, nyúlj a zsebedbe és simogasd a követ, de ne szólj semmit. Erre az még hangosan fog kiabálni veled, de te csak ne szólj semmit, simogasd tovább a követ. Mikor megkérdi, hát te miért nem kiabálsz velem, úgy ahogyan én, és mit csinálsz a zsebedben, akkor felelj imigyen: "- Egy követ simogatok. - Miért simogatod azt a követ? - Úgy cirógatom ezt a kavicsot, mint ahogyan téged szoktalak, de ez még nem szólt rám egy árva rossz szót sem, pedig csak egy lelketlen szikladarab." Erre elszégyelli magát és megbékél.
Egy másik alkalommal elment hozzá a falu papja.
- Isten áldjon Pali bácsi, lenne nekem egy kérdésem. Mikor fiatal papként idekerültem, az emberek vidámak voltak, adakozóak, templomjárók. Most pedig mindig szomorkodnak, mogorvák és kerülik az Isten házát. Mit tegyek hát, hogy segíthetek rajtuk?
- Menj el sorban mindegyikhez, - feleli az öreg, - beszélgess velük. Elmondják ők maguktól is, milyen nehéz a sorsuk itt a távoli világban. Ha meghallgatod őket, akkor máris jobb lesz az életük. Isten nem küldi a búzát a kútra, maga öntözi.
Megkereste egyszer Pali bácsit egy politikus is. Azt mondja:
- Azt beszélik erre-arra, hogy te vagy a legbölcsebb öregember az egész országban. Mond meg nekem tehát, hogy ne csalatkozzanak bennem a választóim. Hogyan tudom a jó dolgokat megkülönböztetni a rossztól? Kiben bízhatok és kiben nem?
- Nem olyan nagy dolog az öcsém uram. Kinek így, kinek úgy. Nincs a világon két egyforma ember amelynek egyforma a jó. Te ezzel ne is törődj. De azzal sem ki mit mond neked és az igaz-e vagy nem. Mindenkinek megvan a saját igazsága, nem térítheted el róla. Ezzel se törődj. Amikor beszélsz, vagy cselekszel, úgy beszélj, mint ha az apádnak beszélnél, mikor pedig cselekszel, úgy cselekedj, mintha a fiaddal tennéd.
Most már látjátok gyerekek miért mondja mindenki a Szamos felső szakasza mentén, hogy Pali bácsinál nincsen bölcsebb ember szerte a világban.
Ez igaz vót!


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

szerintem is bölcs volt:) és az író is:)