Csipkebogyó

Itt a csipkebogyó szedésének ideje! De miért is szedjünk csipkebogyót...
Nos például készíthetünk belőle egészségvédő gyógyteát vagy lekvárt. Mi lekvárt fogunk főzni, adta ki az ukázt a család tündére. De hol találunk megfelelő gyümölcsöt? Nagyon sok jó lelőhelyet lehet felfedezni, csak nyitott szemmel kell járni. Nem árt, ha néha kirándulunk vagy hosszabb sétákat teszünk a környéken. Tapasztalatom szerint az országban bárhol lelhetünk természetes növénytelepeket, de talán legjobb a hegyekben próbálkozni. Aztán, amikor a szürethez hozzálátunk, nem árt megfogadni néhány hasznos tanácsot, ha nem akartok úgy járni mint mi.
"Nincsen rózsa tövis nélkül" tartja a szólás, igaz, hogy a rózsaféléknek nem tövisük, hanem tüskéjük van. Ugyanis a tüske könnyen lepattintható a bőrszövetről, míg a tövis a növény testének mélyebb rétegében ered. Ezt nem árt észben tartani, mert mire a lekvárhoz szükséges 5-6 kilót leszeded, olyan lesz a kezed, mint a rosta lika.
A másik jó tanács, hogy ruházatunkkal is készüljünk fel a nem kis erőfeszítést igénylő feladatra. Erős, vászon vagy hasonló anyagból készült, viseltes és nem sajnált öltözéket javaslok. A csipkebokor vagy lángol, vagy össze-vissza karcol a nyújtózkodás és csipkedés közben. Ha valaki talál erre alkalmas kesztyűt, az is hasznos útitársad lehet.
Aztán az edény. Mi reklámtáskákkal felszerelkezve láttunk neki a szedésnek, és fél óra sem telt bele, a táska, mint ha borotvával vagdosták volna szét, olyan lett. Vödör, fonott kosár alkalmasabb.
Ha nem csak néhány szemet akarunk szedni, hanem az előbb említett mennyiséget, akkor vigyázzunk! Ilyenkor már hamar sötétedik, nem csak az "óraátállítás" miatt, hanem a Nap már erősen a Baktérítő közelében köszön be ebédkor. Tehát érdemes időben elindulni. Aki szedett már almát vagy szüretelt szőlőt, az készüljön fel, hogy ez alkalommal a személyenként maximálisan begyűjthető mennyiség csak átlagosan 2 kg óránként, feltéve, ha olyan szerencsénk van, hogy még mások nem dézsmálták meg az általunk látogatott helyett és viszonylag kis területen rendelkezésre áll a megfelelő mennyiség.
Amikor a szüret megvan, akkor pihenhetünk akár egy-két napot is. Nem árt ha a gyümölcs egy kicsit megnyugszik. Akkor jön a neheze, már ha eddig nem ment el a kedvünk tőle...
A kis bogyók két csücskét egy éles késsel levágni. Ez a művelet gondoskodni fog róla, hogy az esténk kellemesen és tartalmasan teljen el, ne számítsunk korai takarodóra, s nem árt egy ügyes kezű asszony, akit a Jóisten türelemmel és kitartással is megáldott. Ha nem végeznénk egy nap alatt, akkor végzünk két nap alatt. Fontos! A bogyók száma ilyenkor már nem fog növekedni, és a halmaz megszámolható elemekből áll. Biztató... Nekem is sikerült pontosan 8 darabot megpucolni, ekkor valaki ügyesebb visszavette a kiskést tőlem... Nem nagyon ragaszkodtam hozza, megvallom őszintén!
Ezt követően a csipkebogyót megmossuk, átválogatjuk, ha esetleg némely korcs és ragaszkodó példány makacsul kitart amellett, hogy ő is belekerüljön a lekváros üvegbe. Egy nagy lekvárfőző lábast előveszünk, bele öntjük a szép bogyókat, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralni, majd lassú tűzön puhára főzni. Akkora lyukú szűrőn kell átpasszírozni, amin a magok nem tudnak átmenni. Nagyon fontos egy nagyon sűrű szitán is átszűrni másodszor, esetleg egy még sűrűbben harmadszor, hogy a csipke szúrós kis szálai azokon fennakadjanak. Ha ez mind kész, akkor folytatjuk a főzést, ameddig a szokásos sűrű állagot el nem éri, hasonlóan más lekvárhoz. Kilónként adjunk hozzá 40 deka - fél kiló cukrot, majd ezzel is forraljuk néhány percig. Sokáig nem érdemes, kivéve, ha csipkebogyó ízesítésű karamellát akarunk enni.
Kész is van, már csak üvegekbe tölteni és dunsztolni kell, de ezt úgy is tudjátok.
Ez a mennyiség biztosan elég lesz egész télen. Nagyon jó fánkhoz, mondják.

Bevallom, még soha nem ettem csipkebogyólekvárt... és a szedésen kívül csak távoli szemlélője voltam az eseményeknek. Azért, mindenkinek ajánlom legalább egyszer életében csináljon ilyet is!